AMIT DAL
HU |EN

Hírek

Légy jó Mindhalálig

50 éves jubileumát daljátékkal ünnepelte a Széchenyi Magyar Iskola és Óvoda 2024-ben
Légy jó Mindhalálig

Video itt tekinthető meg.

A darab rendezője, Csizmadia Ildikó, így emlékezik:

Amikor szóba került, hogy mit kellene csinálni a Széchenyi Magyar Iskola 50. jubileumi ünnepségére, rögtön azt mondtam, hogy előadunk valamit. Már régóta terveztem, de valahogy a csillagok állása sosem volt kedvező, egészen mostanáig.

Tíz éve tanítok New Brunswickon, frissen diplomázottként, tanári tapasztalatok nélkül kezdtem (aminek nagyon örülök, utólag így visszagondolva, nem voltak a magyar tanítási rendszerhez kötött berögzött sémáim) több osztállyal, több korosztálynál, több módszert kipróbáltam. Az élmény- és drámapedagógiában hiszek, amelyben a tanulók részei saját tanulási folyamatuknak, az ismeretszerzés folyamatában ők maguk is aktív cselekvők. A mai dinamikusan változó és felgyorsult világunkban felértékelődtek bizonyos képességek, készségek, kompetenciák, mint például a hatékony kommunikáció, a kreativitás, az együttműködési képesség vagy a kritikai gondolkodás. Ugyanakkor azt se felejtsük el, hogy a gyerekeknek ez a hatodik nap az iskolában, ami nem kötelező és meg kell szerettetnünk velük a magyar iskolát, a magyar nyelvet, kultúrát. Az oktatás akkor válhat hatékonnyá, ha reagál ezekre a kihívásokra, ami a hagyományos módszerekkel elképzelhetetlen.

Jelenlegi osztályomat negyedik éve tanítom. Minden osztály más és más. Nem tudom, hogy a módszeremnek vagy az osztály képességének köszönhető, de egy foglalkozás alkalmával, miközben a gyerekek csoportosan az éppen kiosztott feladatot oldották meg és videót készítettem róluk a szülőknek (az aznap olvasott olvasmányt dolgoztuk fel), egyszercsak azt vettem észre, ezek a gyerekek úgy beállították, instruálták magukat, mintha én állítottam volna be, semmit sem csináltam volna másképp. Onnantól bármilyen iskolai ünnepségre, ahol valamit elő kellett adni, mi báboztunk, színjátszottunk, nem okozott nehézséget, örömmel készültünk a műsorokra.
Így a gyerekszereplőkön egy percig sem kellett gondolkodnom. Amiért elnézést is kérek az osztályomban lévő gyerekek szüleitől, mert gyakorlatilag nekik nyolcuknak kötelezővé tettem a műsorban való szereplést. Hálásan köszönöm, hogy ennek ellenére is mellém álltak és támogattak amiben csak tudtak, pedig sok mindent kellett feláldozniuk a próbák miatt.

Természetesen igyekeztem minél több gyermeket bevonni az iskolából, régi és jelenlegi diákokat, hirdettem is szereplőválogatást, innen a többi hat gyermek. Sajnos az idősebb (13 évestől) korosztályt már nagyon nehéz bevonni. Voltak próbálkozások, de végül kudarcba fulladtak. Iskolánk legidősebb diákjai pedig nem szerepelhettek a darabban, mert magyarságismereti vizsgára kellett készülniük.

A felnőtt szereplők megtalálása már nem volt ilyen egyszerű feladat. Fontos volt, hogy a New Brunswick-i magyar közösség tagja legyen, hogy jó legyen a hangja és tudjon időt szánni a próbákra. Sok mindenkit kerestem meg, de senkire nem erőltettem semmit, bármennyire szerettem volna a szerepre. Tudtam, hogy kevés az időnk és ha valaki nem elkötelezett, nem tudja rászánni az idejét, nincs értelme. Sokszor történt változás, hol én éreztem, hogy nem tudok megbízni a szereplőben, abban, hogy beleteszi azt a munkát, ami ahhoz szükséges, hogy az előadás sikeres legyen, hol a szereplő gondolta meg magát, vagy került olyan élethelyzetbe, ami nem volt összeegyeztethető egy színdarab próbáival. Voltak nehéz döntések. De legvégül egy nagyon odaadó, megbízható, az előadást szívén viselő csapat jött össze. Akiknek nagyon köszönöm azt a sok munkát, időt, amit a próbákra szántak. Bizony erre a pár hónapra mindenkinek a színdarab lett a hobbija.

A Móricz Zsigmond regénye és színműve alapján készült musical szövegkönyvét és dalszövegeit Miklós Tibor írta, zenéjét Kocsák Tibor szerezte, akiknek engedélye szükséges volt ahhoz, hogy a darabot színpadra vihessük, a forgatókönyvet és a zenei alapokat használhassuk és ne kelljen értük jogdíjat fizetnünk. A színpadra írt változatot Pinczés István rendező dolgozta át, aki megkeresésemet örömmel fogadta és mindenben segítségünkre volt Magyarországról.

Musical lévén elképzelhetetlennek tartottam a darab létrejöttét zenei vezető nélkül. Rozs Ildikó (sokak által ismert) énekművész-tanár, megkeresésemre azonnal elvállalta a szereplők felkészítését. Hónapok óta minden szombatot arra szánt, hogy a szereplőkkel megtanítsa a dalokat. Akiknek szüksége volt rá, azokkal hétközben is találkozott online vagy személyesen. Nélküle biztos, hogy nem ment volna. Hálás köszönet az áldozatos munkájáért.

Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig című művét a másod-, harmadgenerációs magyarok már nem igazán ismerik, ha ismerik, nem igazán értik. Nem várhattam el senkitől, hogy olvassa el, de még azt sem, hogy nézze meg a filmet. A gyerekekkel ezt játékos, rávezető drámajátékokkal oldottam meg, ahol játékok közben ismerkedtünk meg a szereplőkkel, Nyilas Misi karakterével, helyzetével, képzeltük bele magunkat a helyébe, az osztálytársai helyébe, fedeztük fel olyan ismeretlen szavaknak a jelentését, mint "pakk", vagy "kenőcs". A foglalkozások alatt szóltak a jeleneteknek a dalai és szép lassan csak azt vettem észre, hogy éneklik azokat. A legszebb az volt, miután már egy ideje gyakoroltuk a "Tízperc" koreográfiáját, éppen olvasás órát tartottam és egyszer csak megszólalt a csengő (zárva volt az ajtó, valaki szeretett volna bejönni az épületbe). A gyerekek felpattantak, elkiáltották magukat, hogy: "Tízperc!" és már énekelték és táncolták a koreográfiát. Természetesen az olvasás órának vége lett. Ha egyszer Tízperc, akkor Tízperc.

A próbákat nem volt egyszerű megoldani. Hosszù jelenetek, gyerekek-felnőttek együtt, egy jeleneten belül prózai rész, dal, koreográfia. A jeleneteket általában részekre kellett osztanom és aszerint tudtunk összejönni, s mikor már mindenki része megvolt, tudtam csak egybetenni az egész jelenetet. Eleinte a gyerekekkel egy iskolai órát tudtam próbára szánni (ami az én osztályomnak egyébként is dráma óra lett volna), a tanulástól az időt semmi esetre sem szerettem volna elvenni, délután pedig a néptánc foglalkozások miatt nem tudtunk próbálni. Amíg én a gyerekeknek órát tartottam, addig a felnőttek a tanítás végéig a református templomban tudták Ildikóval a dalaikat gyakorolni. Végül tanítás után jelenet próba volt velem háromig, hogy a szülők tudjanak menni felvenni a gyerekeiket néptánc próbáról. Ez nagyon komoly egyeztetést, rugalmasságot, egymáshoz való alkalmazkodást és pontosságot igényelt. Nagyon át kellett gondolni, hogy ki, mikor és mit csinál. Nem volt két egymást követő hét, hogy sikerült volna ugyanazt a jelenetet gyakorolni. Szép lassan el kellett kezdeni vasárnaponként is próbálni és időnként péntek este is összejöttünk.

Külön szeretném megköszönni Ötvös Zsolt református lelkésznek, Juhász Imre Atyának és a cserkészeknek, akik közül szeretném kiemelni Tomei Csillát és Kovács Róbertet, hogy mindig feltétel nélkül, nagyon szívesen biztosítottak helyet nekünk, hogy próbálni tudjunk.

S végül a legfontosabb: miért is esett a választás Móricz Zsigmond örökérvényű művére? Először is, egész életemben a jót kerestem, a jóra törekedtem, ami valljuk be, a mai világban nem könnyű, s nem is mondom, hogy mindig sikerül. A kedvenc idézetem A kis hercegből való:
"Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan."
Másodszor Móricz regényének mondanivalója, üzenete mindenkihez szól. Azt olvastam, hogy haragudott is az író, amikor a kritika gyermeknek szóló regénynek írta le a művét. Való igaz, hogy művének központjában egy gyermek áll, de elmondása szerint, abban az időben mikor a regény megszületett, olyan naiv és gyermeki fájdalmat érzett (az akkori rendszerrel szemben), hogy azt csak egy gyermek szenvedésein keresztül tudta megírni. A bibliai ihletettségű Légy jó mindhalálig intelem felnőtteknek ugyanùgy szól, mint Nyilas Misinek, Móricz hősének. „Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját” – áll a Szentírásban, ennek mentén fejti ki mondanivalóját az író is. Hiszen a Légy jó mindhalálig kicsi hőse sorra csalódik diáktársaiban, némely tanárában és általában a felnőttekben. Mintha tisztasága nem abba a világba való volna, és ami nagyon emlékeztet napjaink társadalmi fonákságaira is: a jó (már-már naiv) embert előbb-utóbb átverik, kihasználják, eltapossák. Lehet az gyerek, felnőtt, a „falkának” nem számít. A kis Nyilas Misinek diáktársai felbontják otthonról kapott csomagját, egy felnőtt ellopja lottószelvényét, megalázzák, becsapják, hazugnak mondják.

Ma, amikor az igazi értékek kezdenek eltűnni, ki kell tartani az örök emberi igazságok mellett, mint amilyen az igazmondás, a becsület, az erkölcsi tisztaság, az emberek kölcsönös tisztelete és megbecsülése, az előítéletek mellőzése.

Bár Nyilas Misi további sorsa nem derül ki az előadásból - Móricz regényében is nyitva hagyja a kérdést -, a feloldozás mégiscsak megadatik: kiderül a gyermek igaza. A jó végül győzedelmeskedik.

   S végül Móricz Zsigmond szavaival zárom soraimat:

“Amíg fiatal vagy minden szépnek látszik,
Hulló könnyed is szivárvánnyá válik,
De amint az évek lassan tovaszállnak, 
Úgy gyűlnek szívedben a gondok és az árnyak,.
Mert ahogy te szeretsz úgy szeretnek mások, 
Úgy lesz ellenséged, úgy lesz jó barátod.
S majd ha minden álmod valósággá válik, akkor se felejtsd el:
Légy jó mindhalálig!”



 

Facebook Twitter Skype LinkedIn E-mail Nyomtatás

Hírlevél
Értesüljön legújabb programjainkról!